A gyógyítás a legősibb formája

Gyógyítás kézrátéttel

A legősibb korokban létezett már ez a gyógymód. Jézusról legendák sora maradt fenn a Bibliában. A természeti népeknél ma is általános szokás, és az anyákban ma is él az ősi ösztön, hogy amikor a gyermeket baj éri, mondjuk   megsérül, azonnal simogatni kezdi a fájó testrészét.

A civilizáció, és a tudomány fejlődése az emberek többségét leszoktatta erről a "természetes gyógymódról". Olyannyira, hogy az orvostudomány már úgy véli: ez babona !.Persze ugyanígy vélekedtek néhány éve még az akupunktúráról, az akupresszúráról, a negatív gondolatok rákkeltő hatásáról is!

                                
Gyógyító energia - közvetítőkön keresztül
Egy biztos: minden korban léteztek - és léteznek ma is - szép számmal olyanok, akik az átlagnál jóval több energiával rendelkeznek, és ezért az érintésük gyógyít. Ezt nemcsak ők állítják magukról, hanem a tények (gyógyult betegeik) is igazolják. A nyolcvanas évek legendás gyógyítója, Clive Harris után nagyon sok "érintő" bukkant fel szerte a világban.
A tudósok egy része ezt tagadja és még arra is hajlandó, hogy tudományos magyarázatot keressen az érintéses gyógymód hatása.
Az amerikai Rhine Puthoff, a brit C. Burgent, a német Bender professzor és a tudósok közül még sokan azt állítják, hogy igenis lehet hatni a beteg szervezet energiájára, hiszen maguk is eredményesen alkalmazzák. Harris azzal magyarázza a gyógyhatást, hogy a beteg szervezet mintegy "kiesett a ritmusból", és az érintő ezt a ritmust állítja helyre a saját bio-energiáját átadva. A folyamat azért nem ilyen mechanikus, de kétségtelen, hogy az érintés alig néhány másodpercig tart. Napjainkban már az sem ritka, hogy tömegek kezelésénél használják.
Nardelli az 1980-as években stadionnyi beteget gyógyított egyszerre. A látvány lenyűgöző volt! Száz ember állt a lelátókon, ő pedig megafonon utasította az embereket, hogy fogják meg egymás kezét. Ezzel több kilométer hosszú élőláncot alkottak, és e láncban összekeveredett a bioenergia.

Az emberek ilyenkor a testükön átsuhanó forróságról számoltak be.
Az orvosbizottságok ellenőrzése szerint érezhető volt a javulás.
A kutatók úgy próbáltak rájönni a kézrátéttel gyógyítók titkára, hogy munka közben vizsgálták őket, és kiderült, hogy rendkívül nagy energia sugárzik a testükből. A gyógyító személynek munka közben sokkal több oxigénre van szüksége, mint máskor. Gyorsabb a szívverése, és testének elektromos övezete (aurája) jóval kiterjedtebb, erősebb, mint a hétköznapi embereké. Az auralátók pedig esküsznek rá, hogy az érintéssel gyógyítók még az átlagnál nagyobb aurával rendelkeznek.

Érintés közben az aurájuk (ez az energiaburok) valósággal "LÁNGOL".