A szentképeken látható glória nem más, mint az alkimisták által gyakran emlegetett ragyogó, erős, látható aura. Szentek ugyan nem vagyunk, de mindannyian rendelkezünk egy bennünket körülvevő, elektromágneses mezővel. Ez az aura.

Az auráról mondják, hogy az a lelki energia külsõ kiterjedése. Ha a test
kimerül, veszélyben van vagy kiegyensúlyozatlan, akkor az elektromágneses mezõ, azaz az aura megsérül. Az aura a lélek és a test teljes térképe.

Az aura tulajdonképpen hét összefonódott fénygyûrûbõl áll. Az elsõ a test egészségi állapotát tükrözi. A második az érzelmeket, a harmadik az intellektust, a negyedik a tudatalattit reprezentálja (különösen a képzeletet és az intuíciót, a belsõ megérzéseket). Az ötödik gyûrû a felsõbbrendû én megjelenítõje, míg a hatodik és a hetedik a lelki energiákat tükrözi. 

A testünket körülvevõ külsõ energiamezõ mindenkinél más és más. De az aura mindenképpen három különálló auratestbõl áll: a fizikai, az éteri és a virtuális auratestbõl.

A fizikai auratest a test felszínétõl három-harmincöt milliméterre kezdõdik. Fényes fehér vagy világoskék színû. Egészséges embernél ez az energiamezõ tiszta, fényes és állandó.
Az éteri auratest megegyezik a fizikai auratesttel. Leginkább ködös,
világoskék vagy szürke füstnek látszik: a test felületébõl kettõ-tíz
centiméterre sugárzik ki. Ezt viszonylag kevesen látják.
A virtuális auratest öt-tizenöt centiméterre terjed az éteri auratesten túl.

Az aurával foglalkozók említenek egy úgynevezett színközpontot is, ami átragyog az elektromágneses mezõn. Ezek a színek az „auralátók” számára könnyedén érzékelhetõk, mi több, ennek alapján adják „diagnózisukat” is. Megkülönböztetnek rózsaszínes-piros, kékeszöld, kék, mályva és sárga árnyalatokat. A különbözõ tónusok jelzik az
egészségi állapotot, a kiegyensúlyozottságot és a lelki energiát. A kimerült beteg test aurája vékony és fakó, erõnk teljében viszont fényesen ragyog.

Az aurát bizonyos „energiagenerátorok” hozzák létre, ezeknek csakra a neve. Mivel az aura színes, és a csakrák auránk részei, ezért a „látók” a csakrákat is színesben érzékelik. A szanszkrit eredetû kifejezés fénykereket jelent. Az elnevezés azoktól a „látóktól” (vagy tisztánlátóktól) ered, akik már az õsidõkben képesek voltak az emberi aurát és csakráit észlelni: látni. A csakra forog, ezért úgy néz ki, mint egy mozgó kerék. A csakra az óramutató járásával megegyezõ irányban pörög, amikor a környezetbõl energiát vesz fel. Az ellenkezõ irányba mozog, ha energiát ad le. Az emberi testben hét fõ csakra, azaz energiaközpont van. A gerinc mentén, a farkcsonttól a fejtetõig sorakoznak. Folyamatosan forgó, örvénylõ, energiakerekek, amelyek normális esetben folyamatosan újratermelik az energiát.

A hét csakra együttmûködik egymással, de mindegyiknek megvan a maga funkciója is. Ha valamilyen okból megszûnik a test energiaellátása, azaz az ember éhezik, a szervezet képes bizonyos ideig a csakrákon keresztül energiát felvenni – állítják az õsi szemlélet követõi. Energiánkat fákkal, növényekkel, állatokkal, ásványokkal és más emberekkel kicseréljük. Nagyvárosban romlik, a zöldben való tartózkodás során javul energiaellátásunk.

Az elsõ csakra a gerinc aljánál, a keresztcsont és a farkcsont között
helyezkedik el. Innen származik – az õsi indiai elmélet szerint – minden
fizikai érzékelés. Gyökér- vagy alapcsakrának hívják. Az ivarmirigyeket
befolyásolja.

A második, a lépcsakra, a köldök alatt található. Az érzelmek helyének jelölik. A nyirokmirigyekre hat.

A harmadik, a szegycsont kiindulásánál, kicsivel a mellkas alatt helyezkedik el, napfonatcsakrának (plexus solaris) hívják. A mellékvesére és az epehólyagra fejt ki hatást. Itt születnek a gondolatok, a döntések és a vélemények.

A negyedik energiaközpont a szívcsakra. Összeköti az anyagot és a szellemet. A mellkas közepén található, a szívvel egy vonalban. A csecsemõmirigyre hat.

Az ötödik a torokcsakra, az univerzumot összetartó erõ. A pajzsmirigy mûködését befolyásolja.

A hatodik az úgynevezett harmadikszem, a homlok közepén. Ez biztosítja a jövõvel való kapcsolatot. A tobozmirigyre hat, szemöldökcsakrának is hívják.

A hetedik csakra a fejtetõn található. Az agyalapi miriggyel áll kapcsolatban. Ezt a legfontosabb energiaközpontot koronacsakrának nevezik. Itt olvad össze lelkünk Istennel.